„És mégis vagyunk egynéhányan, akik nem tesszük le a vakoló kanalat, hanem tovább törjük, nyűjük magunkat egy bennünk örökké lázadó munkagondolat parancsára.”
A fent idézett szavakat dr. Pável Ágoston halála előtt néhány héttel diktálta utolsó hivatalos múzeumi jelentéséhez. 1924-től vezette a szombathelyi múzeum könyvtárát, 1928-tól pedig a néprajzi tárat és – gyakorlatilag – az egész múzeumot is. Pável működésének tíz éve alatt megkétszerezte a gyűjtemény tárgyi anyagát. Elsősorban a Szentgotthárd környéki szlovén községekben és az Őrség szomszédos magyar falvaiban gyűjtött. Fényképeken is megörökítette az akkori életmód néhány pillanatát. Ő volt Kossits József után a Rába és Mura közötti vidék első hivatásos kutatója. Pável többször járt tárgygyűjtő úton, adatokat gyűjtött a nép életről, munkatársakat keresett a vidéki értelmiségiek körében, falumúzeumok szervezésére és a szombathelyi múzeumfalu felállítására is gondolt.
