A Hunyadi út 6. szám alatti ún. "Stájer ház" épületének átalakításával - egykor a Kaszagyár osztrák munkásainak szállása volt - 1983. április 29-én nyílt meg Szentgotthárdon a Helytörténeti és Nemzetiségi Múzeum. A múzeum létesítéséről 1982 szeptemberében született döntés a település alapításának 800. évfordulója és a városi rang elnyerése kapcsán. A szlovén nemzetiségű Gáspár Károly nyugalmazott általános iskolai igazgató még életében felajánlotta gyűjteményét egy Szentgotthárdon létesítendő múzeum számára. A múzeum törzsgyűjteményét az akkori tanácsnak felajánlott négy gyűjtemény alkotja. Feldolgozását és a kiállítások megrendezését a Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága vállalta, amely 1984-ben a múzeum kezelői jogát is átvette. Pável Ágoston születésének 100. évfordulóján - 1986-ban - a múzeum felvette a vidék szülöttének és kutatójának nevét.
 
A szentgotthárdi múzeumot 1982-től szakmailag a szlovén nemzetiségű Mukicsné Kozár Mária, a szombathelyi Savaria Múzeum néprajzkutatója gondozza. Egy évig volt a Pável Múzeum múzeum-pedagógusa Lang László. Kétszer két éven át (1984-86 és 1989-1991) dolgozott a múzeumban Hirnök Katalin szlovén nemzetiségű néprajzkutató. 20160114 115220
 
A múzeum épületének korszerűsítését anyagilag a szentgotthárdi önkormányzat támogatta: 1996-ban a gázfűtésre való áttérést, 1998-ban pedig a belső korszerűsítést valósították meg.
 
Az időszaki kiállítások megrendezését a Magyarországi Szlovének Szövetsége és az Országos Szlovén Kisebbségi Önkormányzat anyagi támogatása teszi lehetővé. A Pável Ágoston Múzeum Magyarország egyetlen szlovén múzeuma.
 
A múzeum törzsgyűjteményét az 1982-ben felajánlott négy gyűjtemény alkotja. A Gáspár-gyűjtemény több mint fele kerámia, a fatárgyak többségét a lenfeldolgozás eszközei teszik ki. A második, szám szerint legnagyobb gyűjteményt a szentgotthárdi Nyugdíjas Klub ajándékozta a múzeumnak, melynek többsége néprajzi jellegű. A törzsanyag harmadik gyűjteményét Fénusz Sándor ajánlotta fel a múzeum számára, mely egy kádárműhely szerszámaiból és készítményeiből áll. A negyedik része a gyűjteménynek az apátistvánfalvi egykori "múzeum" romjai alól megmentett tárgyakból áll. A múzeum gyűjteménye az átadás óta csak szerény mértékben gyarapodott, mivel az alagsorban levő raktár megtelt, s a gyűjtemény gyarapítására rendelkezésre álló anyagi eszközök is igen szerények.
 
A múzeum épületében két állandó kiállítás található: "Délnyugat-Dunántúl fazekassága" (rendezte: Nagy Zoltán), "A Szentgotthárd környéki szlovének" (rendezte: M. Kozár Mária) című néprajzi, történeti néprajzi kiállítás. Korábban még két állandó kiállítás is helyet kapott: a "Szentgotthárd képekben" (rendezte Valter Ilona) c. régészeti kiállítás, melyet az egyik teremben felváltott 1987-ben "A szentgotthárdi sírlelet" (rendezte: Hesztera Aladár) c. régészeti kiállítás.
 
 
 
(Forrás: Molnár Piroska: Oktatás és kultúra. In: Molnár Piroska (szerk.) Szentgotthárd város 15 éve. Városi Könyvtár, Szentgotthárd, 1998, 29.p.)