„És mégis vagyunk egynéhányan, akik nem tesszük le a vakoló kanalat, hanem tovább törjük, nyűjük magunkat egy bennünk örökké lázadó munkagondolat parancsára.”

A fent idézett szavakat dr. Pável Ágoston halála előtt néhány héttel diktálta utolsó hivatalos múzeumi jelentéséhez. 1924-től vezette a szombathelyi múzeum könyvtárát, 1928-tól pedig a néprajzi tárat és – gyakorlatilag – az egész múzeumot is. Pável működésének tíz éve alatt megkétszerezte a gyűjtemény tárgyi anyagát. Elsősorban a Szentgotthárd környéki szlovén községekben és az Őrség szomszédos magyar falvaiban gyűjtött. Fényképeken is megörökítette az akkori életmód néhány pillanatát. Ő volt Kossits József után a Rába és Mura közötti vidék első hivatásos kutatója. Pável többször járt tárgygyűjtő úton, adatokat gyűjtött a nép életről, munkatársakat keresett a vidéki értelmiségiek körében, falumúzeumok szervezésére és a szombathelyi múzeumfalu felállítására is gondolt.

A ciszterci rendi Annalesek feljegyzése szerint a monostor III. Béla király alapította 1183-ban. A legfontosabb épületek elkészülte után a franciaországi Trois-Fontainesből érkeztek a szerzetesek a monostor benépesítésére 1184. október 7-én.
A ciszterciek – a rend szabályai szerint – általában lakatlan területeken, erdők, mocsarak között telepedtek le és tervszerű munkával megszervezték a környék életét. A kiépített gazdasági telepeikből, a grangiákból vagy majorságokból az esetek nagy részében falu fejlődött. A Szentgotthárd környéki falvak nagy része is az apátság majorjaiból fejlődött faluvá.